2.Rész:A találkozás

Szisztok!:) Itt a kövi rész.Remélem tettszik! xx

-Sziaa...Emlékszek rád-dadogtam neki.
-Ugye nem zavarlak?
-Dehogy zavarsz!
-Hát...hogy vagy?-érdeklődött Liam.
-Jól vagyok.
-Honnan tudod a számom?
-Megkerestem a régi telefonomban.
-És miért?
-Mert már rég nem találkoztunk.
-Értem.
- És izé...ilyen modellként dolgozol?-kérdezte.
-Ruhatervező vagyok.
-Én pedig énekes-felelte.
-Na nem mondod?-nevettem.
-Most éppen Amerikába vagyunk-mesélte.
-És ott hány óra van?
-Hajnal három.
-Miért hívsz te hajnal háromkor?-lepődtem meg.
-Mert ha máskor hívnálak akkor aludnál.
-Most viszont neked kéne aludnod-mosolyogtam.
-De éppen veled beszélek.
-Akkor tegyük le.
-Ne!Szeretnék veled beszélgetni.Miattad vagyok fent.-Mostanába rengeteget koncertezünk.De lesz holnaptól két nap szünetünk.
-Csak két nap?
-Igen...Én úgy gondoltam,hogy addig vissza utazhatnék Londonba.
-Két napra nincs értelme.
-Azért utazok vissza,hogy találkozzak veled.-Úgy értem mit szólnál hozzá,ha elmennénk együtt vacsorázni?
-Liam,csak miattam ne utazz ide.-Szívesen elmennék veled,de miattam ne utazd át a világot.
-Nem mondtam,hogy csak miattad megyek.
-Oh...értem- feleltem zavartan.
-Csak viccelek!Miattad megyek!-nevtett.
-Liam!-csattantam fel majd mindketten elkezdtünk nevetni.
-Akkor meghívhatlak egy vacsorára?-érdeklődött.
-Én...öhm...szívesen elmegyek veled-nyögtem ki.
-Örülök neki,mert már a gépen vagyok.Elég bonyolult lett volna visszafordulni.
-Mi?Nem is tudtad,hogy megyek-e veled-értetlenkedtem.
-De reméltem.
-Bolond-kacagtam a vonalba.
-Ma nyolckor száll le a gépem.-Mit szólnál hozzá,ha délelőtt elmennénk sétálni.
-Jó ötlet.
-Hol találkozzunk?-Van egy cukrászda.Édes élet a neve.
-Tudom hol van.
-Reggel tízkor?
-Oké.
-Azzal szemben van egy park.Ott jó?-kérdezte.
-Jó lesz!
-Akkor találkozunk.
-Szia Sophia!-köszönt el.



Öt percig némán bámultam magam elé.Liam Payne elhívott sétálni.Liam Payne elhívott színházba.Liam Payne elhívott vacsorázni.Mégis miért?Elmentem zuhanyozni majd átöltöztem pizsamába.Lefeküdtem az ágyba.Természetesen nem tudtam elaludni.Összevissza forgolódtam.Mi van ha randira hívott?Nem rég lett vége a kapcsolatomnak.Úgy tudom neki is.De akkor miért utazza át a világot csak azért,hogy velem lehessen?És ha ez egy vicc?Ez olyan valószerűtlen!Hirtelen rám tört a frász.Ismerem az összes One Direction számot? Milyen ciki,ha nem!Gyorsan felkeltem és előszedtem a fejhallgatóm.Áthallgattam a számok nagy részét.Ezek után megnéztem Liamről az összes mostani hírt.Valahogy hajnal fele elaludtam.Éjszaka minden hülyeséget álmodtam! Liammel sétáltam,de nem a mostanival hanem a gimis hosszú hajúval.Aztán hirtelen Josh beugrott a képbe és Liam helyett vele mentem tovább.De csatlakozott Josh-hoz az a csajszi is akivel megcsalt.Majd hirtelen elengedte a kezemet és vele ment tovább.Szóval reggel nyolckor elég feszülten ébredtem.A tükörképem helyett egy hulla nézett vissza rám.Ittam egy kávét és szép lassan felöltöztem.Egy fekete csőnadrágot és egy drapp színű garbót húztam magamra.Tettem fel az arcomra egy kis szolid sminket.

Gyorsan felhívtam Nicolat.
-Szia Sophia.Pont akartalak hívni.Mit csinálsz ma?Elmegyünk vásárolni?-szólt bele.
-Szia.Ma nem.
-Miért mit csinálsz?
-Sétálok,és eszek.
-Egyedül?
-Liam Payne-el-nyögtem ki.A vonal végén öt perc csend.
-Értem.Figyelj,csak légy nyugodt és természetes!-próbálta higgadtan mondani,de hallatszott a hangján a meglepetés.
-Minden rendbe lesz-mondtam nem túl biztatóan.
-Sok sikert.Most nem zavarlak-köszönt el.
-Szia.
Negyed tíz volt.Indulás.Felvettem a kabátom és elindultam gyalog.Szükségem volt egy kis levegőre,de még így se volt garantált az,hogy nem fogok elájulni.Rettenetesen ideges voltam.Háromnegyed tízkor már meg is érkeztem.Leültem egy padra és...és mereven magam elé néztem.Tíz perccel nyolc előtt észrevettem,hogy egy alak fut felém.Ő volt az.Megállt elöttem.
-Ne haragudj,hogy késtem!-nézett a szemembe majd megölelt.
-Öh...eáh...khm...tíz perccel korábban jöttél-motyogtam.
-De te már itt voltál.Elmosolyodtam.Liam Payne az a srác, aki a McDonaldsban 10 McNuggetset kért, 11-et adtak neki és visszavitt 1et.Semmit se változott.
-Fáradtnak tűnsz-mondtam.
-Tizenkét órát utaztam-felelte.
-Gyere!Beszélgessünk.Rég nem találkoztunk-húzott fel a padról.Elindultunk sétálni.Hirtelen oda húzta maga mellé a kezemet és összekulcsolta az övével.Zavartan rá néztem.
-Baj?-kérdezte.
-Nem...nem baj!-feleltem,ő pedig rám mosolygott.
-És gondoltál rám valaha is mióta nem találkoztunk?-érdeklődött.
-Ha este bekapcsoltam a híradót akkor szinte mindig benne volt a One Direction.Szóval nem volt könnyű elfelejteni.-Milyen sztárnak lenni?
-Nem tudom.Viszont minden este fellépni,stúdiózni,díjátadókra menni,körbe repülni a világot kissé nehéz és fárasztó.De kérdezz meg egy sztárt ő biztos tudja.Elnevettem magamat.
-Milyen ruhákat tervezel?
-Egyszerűeket.Elhaladtunk egy bolt mellett ahol a One Directionről egy giga nagy poszter volt kifeszítve.Liam kissé ideges lett amikor észrevette és gyorsan tovább húzott.
-Mi van?
-Semmi,csak tudod kissé idegesítő ha minden honnan a saját képed bámul vissza rád-mondta.
-Elhiszem-feleltem.Ekkor rám nézett,elmosolyodott és magához húzott.A testünk összeért és úgy sétáltunk tovább.Két tizenöt év körüli lány szólított le minket azaz Liamet engem levegőnek néztek.
-Szia Liam!-mosolyogtak.Liam odafordult.
-Sziasztok lányok!Ő itt Sophia egy nagyon aranyos lány-mutatott be.A lányok ellenségesen végigmértek.
-Szia Sophia-köszöntek erőltetetten.Liam rutinosan beállt a két lány közé elmosolyodott én peidig lefotóztam őket.Ezek után Liam megkérdezte őket,hogy ki a kedvencük a bandából és,hogy mióta directionerek majd elköszönt tőlük.
-Ne haragudj!De nem akarom őket megbántani.Muszáj megállnom.
-Ez teljesen érthető-feleltem.-Hogy vannak a fiúk?
-Jól vannak.-Niall egyre többet eszik!.-Harry felnőtt,Zayn komolyabb,Louis bolondabb.
-És te?
-Én...szinglibb vagyok.-Van ilyen szó?-nevetett.-Tényleg neked van barátod?-kérdezte.
-Nincs.
-Mi a kedvenc színed?
-A barna-feleltem.
-Nekem is.-Gyönyörű a szemed színe-bókolt.Én teljesen elpirultam.
-Köszönöm...neked meg tök jó a hajad-mondtam. Ez olyan nevetségesen hangzott,hogy mindketten röhögésbe törtünk ki.
-Vicces vagy-mondta.
-Mi a kedvenc számod amit ti énekeltek?
-You and I.Elkezdtem énekelni.
-Hamis a hangod-nevetett majd átakart karolni,de én elkezdtem futni.Egymást kergettük.Felfutottunk egy rétre.Én ott viszont elbotlottam,de Liam alám vetette magát,én pedig ráestem.Öt percig fekve röhögtünk.Utána fellátunk és tovább sétáltunk.
-Énekelj!Tettszik a hamis hangod!-kért.
And we danced all night to the best song ever
We knew every line now I can't remember
How it goes but I know that I won't forget her
Cause we danced all night to the best song ever.Énekeltem.Együtt nevettünk.Gyorsan elment az idő.
-Kérsz egy fagyit?-kérdezte.
-Igen.-Csokisat szeretnék.Vett nekem egy fagyit.Egy ideig csendben sétáltunk.
-Nem rég szakítottunk a barátnőmmel-szólalt meg.
-Én is a barátommal.Gyorsan eltelt a nap.Jelentősebb beszélgetések nem történtek.Késő délután leültünk egy padra.Liam átkarolt én pedig a vállára hajtottam a fejemet.Együtt néztük a naplementét.Annyira boldognak éreztem magamat.
-Gyere Sophia menjünk el egy étterembe-törte meg a csendet. Felálltunk és elsétáltunk a kocsijához.
-Hova menjünk?-mosolygott rám.
-Nem tudom.Döntsd el te!
-Elviszlek egy szép helyre.Egy szállodának az  étterméhez mentünk.
-Egy kétszemélyes asztalt kérhetnénk?-mosolygott a portásnőre.A nő eléggé zavarba volt.
-Igen.Úgy értem természetesen.Azaz szívesen-motyogta.Liammel összemosolyogtunk.
-Kérhetek egy aláírást-érdeklődött.Liam aláírta az egyik étlapot.A nő elvezetett minket egy gyönyörű helyre.Volt egy óriási asztalunk.Az asztalon egy alakzat volt kirakva gyertyákból.Egy szívet ábrázolt.A falon fáklyák égtek lámpa helyett.Félhomály volt..Leültünk egymással szembe. Leadtuk a rendelést.
-Mi a kedvenc filmed?-kérdezte.
-Az éhezők viadalát szeretem.
-Nem szeretnék visszamenni Amerikába.
-Nem szeretném,hogy elmenj!-csúszott ki a számon.
-Olyan gyönyörű a mosolyod.
-Köszönöm.Elkezdtünk nevetni.Liam hirtelen előrehajolt és a szemembe nézett.
-Ha akarod itt maradok.
-Liam,tudom,hogy ezt nem lehet.Egy tincs a szemembe lógott.Ő odahajolt és a fülem mögé tűrte.A vacsora gyorsan eltelt.Mondhatni romantikus volt.Már sötét volt amikor elindultunk hazafelé.Megérkeztünk a házamhoz.
-Gyere be-hívtam.
-Nem lehet.Mindjárt indul a gépem.Egy darabig csendbe álldogáltunk.
-Az első adandó alkalomkor vissza repülök ide-mondta.Hirtelen sírhatnékom lett.Annyira jó volt a mai nap.Boldog voltam és biztonságba éreztem magamat mellette.Hiányozni fog!Mintha észrevette volna,hogy mire gondolok odajött hozzám és magához szorított.Tényleg nem álltam messze attól,hogy elbőgjem magam.
-Köszönöm a mai napot!Rég nem voltam ilyen boldog!
-Én köszönöm,hogy veled lehettem.Elengedett és elment.Elment.Bementem a házamba.Annyira hiányzott.Bekapcsoltam a TV-t.Egy ideig mindenfajta hülyeség volt benne.Aztán megláttam magamat.A cím:Liam Payne barátnője.Mutattak képeket.Teljesen ledöbbentem.Nem is láttam ott fotósokat.Arról volt szó benne,hogy láthatólag régóta együtt vagyunk.Mutattak olyan képeket ahol úgy tűnt mintha csókolóznánk.Felmentem twitterre.Elkezdtem sírni.Szörnyű dolgokat írtak.Megakartak ölni.Szó szerint.Én ostoba erre nem gondoltam.Azt mondták,ha hozzá merek érni Liamhez bérgyilkost küldenek rám.A fiókomat megszüntettem.A sötétbe zokogtam az ágyamon.Néha kicsit elaludtam,de aztán újra felkeltem és sírtam.Három körül valaki csengetett.Természetesen meg se mozdultam.Azt hittem álmodok.Tovább csengettek.Aztán benyitottak.Teljesen valósághű volt.Lépteket hallottam.Hisz bezártam az ajtót.Nem!Nem zártam be.Felpattantam az ágyról és körülnéztem.Valaki közeledett.Alig mertem levegőt venni.Csend lett.Aztán valaki nagy erővel belökte az ajtómat én meg felsikítottam.Nem bírtam tovább.Belerogytam a valaki karjába.Elkezdtem zokogni.Liam volt az.A karjaiba tartott.Nem érdekelt,hogy álmodok-e vagy nem.Szinte lehetetlen volt,hogy vissza jött.Hisz neki koncertje lesz.Félóra múlva abba hagytam a sírást.
-Vissza jöttem érted-mondta fáradtan.Nem valószínű,de mintha hozzá tette volna még azt,hogy szeretlek.
-Köszönöm!
-Hallottam mi történt.-Az én hibám.-Nem gondoltam erre.-Ne haragudj!
-Nem te tehetsz róla!
-Sophia...gyere velem Amerikába.-Nekem vissza kell utaznom,de nem hagylak itt!-Nem akartam,hogy bántsanak!-Annyira sajnálom.-Kimondhatatlanul ostoba voltam -Nagyon kedvellek!Gyorsan összepakoltam a fontosabb cuccaimat.Eközben Liam idegesen nézegetett.Elindultunk.Láttam Liamen,hogy haragszik magára.
-Liam nem te tehetsz róla!A reptér tele volt fotósokkal.Mintha tudták volna,hogy jövünk.Liam magához húzott és úgy próbáltuk átverekedni magunkat a kamerákon.Az egyik fotós a fejemre vágott a kamerával.Nagyon fájt.Liam itt vesztette el a türelmét.Elkezdett üvöltözni.Teljesen kifordult magából.Mindennek elhordta őket.Végre elérkeztünk a magángéphez.Nem szóltunk egy szót se.A gép felszállt.Liam átkarolt és sóhajtott egy nagyot.
-Az én hibám.-Nem akartam,hogy bántsanak!Sophia...én szeretlek-mondta könnyes szemmel.